◊
◊
Könyv a jövőből
riport Rákos Péterrel
Karcsú kötetet tartok a kezemben. A borítón holdbéli táj, középen sötét monolit, ami valahonnan nagyon ismerős. A kávéházi asztal túloldalán, velem szemben Rákos Péter, nyolc nagy sikerű asztrológia könyv szerzője, a Humanisztikus Asztrológia Iskola alapítója.
Fehér haj, kortalan arc, átható tekintet. Vele ritkán lehet ilyen helyen összefutni.
– Mikor ültél utoljára kávéházban?
– Idejét sem tudom.
– Egy időben sok helyütt tartottál előadást, a könyveid megtalálhatók voltak a boltok polcain. Ma már csak az iskoládban adsz elő, és a könyveid csillagászati áron cserélnek gazdát az antikváriumokban. Mi történt?
– Önkéntes száműzetésbe vonultam. Szükségem volt a kolostori magányra. Megtalált egy üzenet, amit szerettem volna megérteni, és minden részletében körüljárni.
– Üzenet – miről?
– Arról, hogy egy korszaknak – a Halak korszakának – végérvényesen vége, és egy olyan világkorszak küszöbén állunk, amelyről az égvilágon semmit, de semmit nem tudunk. Az emberiséget ilyen készületlenül még soha nem érte korszakváltás. Jobban mondva csak egyszer, a tízezer évvel ezelőtti kataklizma idején.
– Szerinted új kataklizma van készülőben?
– Ha nem is kataklizma, de valami elképzelhetetlenül új.
– Ezt hogyan kell értsük?
– Ez az: itt akadtam meg én is, és ezért vonultam virtuálisan kolostorba. Meditálni és ráhangolódni arra a síkra, ahonnan az új kor tartalmai érkeznek majd.
– Mi ez a sík?
– Nyilván jól ismered a Vízöntő jelét. Két hullámvonal. Az alsó a régi éra. A felső az új. Csak nézz rá, és nem vitathatod: hullámtermészetű. Mint az anyagvilág, ami ha nincs jelen megfigyelő, valószínűségi hullámfüggvénnyé változik. Nos, mi az alsó hullámsíkon élünk. Ám a felső hullámra rá lehet hangolódni, mint egy rádiófrekvenciára. S ha elcsíped, csak hallgatnod kell, és jegyzetelned.
– Így született ez a könyv?
– Így.
– Hadd vágjak rögtön a közepébe: mennyire kell aggódnunk a jövő miatt?
– Semennyire. A jelen viszont eléggé baljós látványt nyújt onnan föntről. Olyan, mintha süketen és vakon sodródnánk valamerre, amerre biztosan nem akarunk menni.
– Ezért szükséges a könyv címében szereplő „ébredés”?
– Igen.
– Ez azonos a megvilágosodással? Mert az – rövid távon legalábbis – szinte teljesíthetetlen követelmény.
– Szerintem is. De a felébredés nem. Az csupán annyit jelent: meglátni azt, ami van. Ami körülvesz. Amiben részt veszünk mindannyian.
– Te felébredtél?
– Úgy mondanám: ébredezem. És mert nekem azok az üzenetek segítettek ebben, amiket onnan, a fenti hullámsíkról kaptam, a legfontosabbakat leírtam ebbe a könyvbe.
– És miért versben? Ha nem is példa nélkül álló, de a spirituális, filozófiai tanítás műfajában szokatlan ez a forma.
– Nem hagyományos versek ezek, inkább rövidre tördelt, végletekig leegyszerűsített gondolatok, közlések. Engem is meglepett, hogy az a sík ilyen formában kommunikál.
– Ennek köze van a borítón látható monolithoz? Mintha már láttam volna valahol...
– Stanley Kubrick filmjében, a 2001 Űrodüsszeiában. Ott az evolúciós ugrás eszköze, amit magasabb intelligenciák helyeztek el a bolygónkon.
– Szerinted evolúciós ugrás előtt állunk?
– Mondhatjuk úgy is. Bár, mivel én nem hiszek a darwini evolúcióban, inkább dimenzióugrásnak mondanám.
– Erről is szó esik a kötetben?
– Csak erről esik szó. Ezt járja körül az összes üzenet.
– Számodra melyik a legkedvesebb?
– Nekem mindegyik kedves. Most, ebben a pillanatban ezt idézem szívesen: „Elfelejtettetek / játszani és / teremteni. // Pontosabban: szüntelen / játszotok és teremtetek – / csakhogy éppen ezt / felejtettétek el.”
– Erre ad megoldást, módszert a könyv?
– Arra ad sok-sok példát, hogy hogyan váltsunk látásmódot. Ha valamire nem a régi módon tekintünk, akkor meglátjuk, milyen is valójában. Ahogy Jiddu Krishnamurti mondja: higgyük el, képesek vagyunk úgy ránézni bármire, hogy nem azt látjuk, amit róla már tudunk, hanem azt, ami valóban ott van a szemünk előtt. Ez is szó szerinti idézet a könyvből.
– Én több konkrét módszert is találtam a szövegben. Például nagyon szórakoztató volt a mentális Tinder...
– Igen, azt is érdemes kipróbálni.
– Akkor ez amolyan füves könyv, amit bárhol fel lehet ütni?
– Akár. De szerintem érdemes elölről olvasni. A visszajelzések szerint úgy olyan, mint egy felfedezőút: lépésről lépésre vezet egy új szellemi térbe.
– Milyen százalékban közvetítetted és milyen százalékban írtad magad ezeket az üzeneteket?
– Szinte száz százalékig csak átjátszóállomás voltam-vagyok. Ékes bizonyítéka ennek az, hogy ennek előtte egyetlen, árva verssort sem írtam le az életemben. Még kamaszkoromból sem őrizgettem a fiók mélyén zsengéket. Így nem is az üzenetek tartalma lepett meg a legjobban, hanem a formája. Számomra ez volt a cáfolhatatlan bizonyítéka az idegenkezűségnek.
Nevet, és belekortyol a kávéjába. Én előveszem a példányomat, és elé tolom egy toll kíséretében. Ő olvasószemüveget vesz elő, és az első lap ajánlója fölé odabiggyeszti a nevemet.
– Végezetül: hol kapható Az ébredés kora?
– A Libriben és a Bookline-on.
– És aki élőben szeretne veled találkozni?
– Az látogasson el a Humanisztikus Asztrológia Iskolába. Az asztrológia maradt az egyetlen, ősi magaskultúrákból ránk hagyományozott kódrendszer, ami útmutatóként szolgál ebben a cél és irány nélküli korszakváltó válságban.
A Természetgyógyász Magazin online cikke nyomán