Az emberiség most kivételes kaland részese: a Halak és a Vízöntő kor határvidékére ért, ahol a régi értékek érvényüket vesztik, a megszokott struktúrák felbomlanak, és a gondolati kapaszkodók is eltűnnek.

Ám az új világkorszak – a jövő útja és iránya – ez idáig nem mutatta meg magát.

Az ébredés kora a filozófia és a spiritualitás e járatlan, ösvénytelen földjét térképezi fel. Úgy lép a Halak korszak határain túli gondolati térbe, mint stalkerek a zónába, hogy megfigyelje és leírja azt, amit még nem figyelt meg és nem írt le senki.

Versben – mert onnan, az ismerten túlról egy élőbeszédnél, prózánál sűrűbb, többjelentésű forma: a szabadvers tudja a leghitelesebben közvetíteni a tapasztaltakat.

Az íróként és asztrológusként ismert szerző, Rákos Péter (róla bővebben itt és itt) a gnosztikus tanítások és az örök filozófia iránymutatását követve indul e felfedező útra, melyre most az Olvasót társául hívja. Aki vele tart, azt a könyv sorai könnyed sodrással, észrevétlenül emelik ki a hétköznapok sűrű közegéből, s kísérik egy új világ, új értékrend, új gondolati paradigma tájain.


OLVASÓI VISSZAJELZÉSEK


„Elolvastam a könyvet. Korszakalkotó. Igen, ez a legpontosabb kifejezés. Szó szerint.”

Bóna László

______________

 
„Szemfelnyitó, homlokrepesztő és mélységesen elgondolkodtató könyv. Hol ledöbbentem, hol nevettem, hol féltem, hol pedig azt éreztem, hogy tilosban járok – rendkívül tetszett. Nagyon élveztem a »leskelődést«, ahogy az író felhúzza kicsit a színházi függöny rojtját, és mint két kíváncsi gyerek együtt kukkantunk be a kulisszák mögé.
Még nem találkoztam ehhez hasonló művel – ezt nem formailag értem, hanem tartalmilag. Reinkarnációról már több könyvet olvastam (tankönyvet és regényt is), azonban annak hogyanjához ez a kötet hozott eddig a legközelebb.”

Raffai Gábor

______________

 
„Egyszerre szenzációs, sokkoló, lélekbe hasító, kiábrándító, félelmetes, reményteli és nehéz. Az üzenetet egy kinyitható mesekönyvhöz tudnám hasonlítani, ami 3D-s, domború, kihajtható, és különböző trükkök vannak elrejtve benne.
Ez egy olyan könyv, ami minden olvasásra fog tudni újat mondani. Eddig kétszer olvastam el, bizonyos versszakokat többször is. Ahogyan a Fekete Vasbörtön több rétegből áll, szerintem ez a könyv is többrétegű, attól függően, ki olvassa és milyen lelki állapotban van.”

Ficsor Viktória

______________

 
„Az elején kicsit tartottam tőle, hogyan lehet verses formában ilyen témában megnyilvánulni, de szinte beszippantott.
Élvezettel olvastam, és hálás vagyok minden soráért! Nagyon tetszik, hogy a szerző néha kiszól a műből, megszólítja az olvasót, ezáltal könnyedebbé teszi ezt a kőnehéz témát.
Tipikusan az a könyv, amit ha ötvenszer elolvasok, akkor is találnék benne újdonságot.
Ennél a műnél két esélyt látok: vagy nagyon szeretni, vagy nagyon utálni fogják. Mert akitől elveszik az isteneit/angyalait, az nem fogja szeretni.”

Szabó Judit

______________

 
„Mindegyik versen érződik, hogy a tapasztalat elevenségéből született. Mindegyik másért tetszett. Röviden, szellemesen ábrázolják a Vízöntő kor témáinak lényegét.
Tömör, velős, világos képek, önmagukban is érthetők, élvezhetők; ráadásul a végén összeállnak egységes egésszé.
Az örömöm hosszan kitartott, míg olvastam. Nemigen találkoztam még hasonló versekkel, „avatatlanok” számára is izgalmasak, tudatmódosítók lehetnek, miközben szellemes párlatai egy szellemi kalandnak. Az összhatás engem Weöres Sándor: A teljesség felé c. írására emlékeztetett. Nagy élmény volt, köszönöm!”

Jancsárik Irén

______________

 
„Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek a kötet olvasása közben.
Ezek a versek olyanok nekem, mint rég nem látott ismerősök, akikre régóta vártam. Azt hiszem, értem őket, bár akárhányszor újraolvasom, megkérdőjelezem, hogy tényleg így van-e. Talán pont erre van szükségem... kiönteni, majd újragondolni, és ezt egyre nagyobb élvezettel és szabadsággal teszem.
Azt figyeltem meg, szinte mindegy, milyen napom volt, hogy milyen hangulatban vagyok, amint elkezdem olvasni, nagyon könnyen kiemel egy tisztább, könnyedebb tudatállapotba.”

Oberritter Dóra

______________

 
„Nagyon izgalmas volt, mert olyan a nyelvezete és a formája, mint valami titkos tanítás. Nagyon szuggesztív a stílusa, mintha suttogna, és közben mintha hipnotizálni is akarna. Miközben a hipnotizálás itt éppen az ébresztés.”

Kiss Andrea

______________

 
„Nagyon vitt magával az egész, egy lélegzettel el tudtam olvasni. Közben volt egy furcsa érzésem: amellett, hogy az egésznek az értelmét felfogni igyekezve olvastam, mintha egy másik csatornán töltődött volna belém valami. Egy másik szinten is szóltak hozzám, valakihez bennem, aki nem a szavakat és a mondanivalót értelmezi, hanem valamit befogad ebből egy másik szinten.”

Sztanik Attila

______________

 
„Ütős, erős, néha fájdalmas és keserű felismerések egymásutánja, amelyek nagyon frappánsan és szórakoztatóan segítettek a lényeget megértenem. Szépen kibomlik és értelmet nyer, amit már korábban hallottunk-láttunk.”

Kreisz Ildikó

______________

 
„Gördülékeny, harmonikus, jóleső. A várakozásaimmal ellentétben a versek elragadtak, vittek előre, nem volt szükség hosszas ízlelgetésre az értéshez, nem volt fárasztó. Kikapcsolt, ezzel egy időben pedig megmozgatott, gondolatot ébresztett. Némely vers velem jött a napomon érzet vagy konkrét szavak formájában.
Érzékeny, okos, éleslátó, szókimondó, játékos, szellemes. Élveztem a hasonlatokat, a metaforákat, a képeket. Adott. Sokat. Egy érdeklődő laikus számára – mint én – mindenképpen befogadható.”

Tasnádi Sára

______________

 
„Nagyon jó volt olvasni, köszönöm. Néhol értőn, sóhajtva nyugtáztam, néhol pedig mintha felráztak volna. Visszaigazoló ott, ahol már látok, máshol pedig ébresztő. Az jut eszembe: új. Akár: forradalmi. Vagy: új hang.”

Rédling Nikoletta

______________

 
„Úgy vitt magával a gondolatfolyam, mint egy sodró zuhatag. Nagyon tetszett, alig tudtam abbahagyni az olvasást. Voltak számomra szép számmal ismeretlen szavak és kifejezések, valamint személyek a versekben, de ez is pluszt adott, hiszen azáltal is többletismereteket kaptam, hogy rá kellett keresnem a Google-ban.
Nagyon komplex, és olykor nehezen emészthető, de nagyon izgalmas olvasmány. A kezdetektől a jelenkorig nagy ívet fog át, és végigolvasva minden fölösleges illúziótól megfosztja az olvasót. Próbáltam védekezni egyik-másik versnél, hogy »Na ne…«, de újraolvasva azt kellett mondanom, hogy »Lehet, hogy talán mégis...«.
Ez az az írásmű, amit nem elég egyszer elolvasni. Nagyon sokrétegű tudást tartalmaz, és segített továbbárnyalni a bennem élő képet a »valóságról«, a saját valóságomról.”

Vágó Zsuzsanna

______________